Chapter 16

És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.

A gázabelieknek pedig [mikor] [megmondották,] mondván: Ide jött Sámson! körülvevék õt, és leselkedének õ utána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, [és azt] mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük õt.

És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.

És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, a kinek neve Delila volt.

És felmenének õ hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és mondának néki: Kérdezd ki õt és tudd meg, miben áll az õ nagy ereje, és miképen vehetünk rajta erõt, hogy megkötözzük és megkínozzuk õt, és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst [siklust.

És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erõd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.

És felele néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg nem száradtak, akkor elgyengülök és [olyan] leszek, mint más ember.

Akkor hoztak néki a Filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, a mely még nem volt száraz, és megkötözé õt azzal.

A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképen elszakad a csepûfonal, ha tûz éri, - és ki nem tudódék, miben volt az õ ereje.

És monda Delila Sámsonnak: Ímé rászedtél, és hazugságot szóltál nékem, most mondd meg [igazán], hogy mivel lehet téged megkötözni?

Õ pedig monda néki: Ha erõsen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.

És vett Delila új köteleket, és megkötözte õt velük, és monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a hálókamarában). De õ letépte azokat karjairól, mint a fonalat.

És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nékem? Mondd meg [egyszer már], mivel kötöztethetel meg? - Õ pedig monda néki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.

És szeggel megerõsítvén a [zugolyt,] monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat.

Ekkor monda néki [Delila:] Miképen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erõd?

Mikor aztán õt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte õt: halálosan belefáradt a lelke,

És kitárta elõtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétõl fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tõlem az én erõm, és megerõtlenedem, és [olyan] leszek, mint akármely ember.

És mikor látta Delila, hogy kitárta volna elõtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a Filiszteusok fejedelmeit, és ezt izené: Jõjjetek fel ez egyszer, mert õ kitárta nékem egész szívét. És felmentek õ hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt [is] felvitték kezökben.

És elaltatta õt az õ térdein, és elõhívott egy férfiút, és lenyíratta az õ fejének hét fonatékát, és kezdé õt kínozni. És eltávozott tõle az õ ereje.

És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az õ álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom [a kötelékeket]; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott õ tõle.

De a Filiszteusok megfogták õt, és kiszúrták szemeit, és levezették õt Gázába, és ott megkötözték két vaslánczczal, és õrölnie kellett a fogházban.

De az õ fejének haja újra kezdett nõni, miután megnyíretett.

És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyûltek, hogy az õ istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.

És [mikor] látta õt a nép, dícsérték az õ istenöket, mert - mondának - kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és a ki sokakat megölt mi közülünk.

Lõn pedig, hogy mikor megvídámult az õ szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék elõttünk. És elõhívák Sámsont a fogházból, és játszék õ elõttük, és az oszlopok közé állították õt.

Sámson pedig monda a fiúnak, a ki õt kézenfogva vezette: Ereszsz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, a melyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk.

A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetõzeten közel háromezeren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézõi.

Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erõsíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért!

És átfogta Sámson a két középsõ oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájok támaszkodott.

És monda Sámson: Hadd veszszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy erõvel megrándította [az oszlopokat,] és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint a mennyit megölt életében.

És lementek az õ testvérei és atyjának egész háza, és elvivék õt, és hazatérvén, eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izráelt.