| Chapter 94 |
1 | Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! |
2 | Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek! |
3 | A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? |
4 | Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői. |
5 | A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. |
6 | Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. |
7 | És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! |
8 | Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? |
9 | A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é? |
10 | A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja: |
11 | Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók. |
12 | Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; |
13 | Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! |
14 | Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! |
15 | Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek. |
16 | Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen? |
17 | Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. |
18 | Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. |
19 | Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. |
20 | Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? |
21 | Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. |
22 | De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; |
23 | És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk. |