Home

A zsoltárok

Fejezet: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150


-Reset+

Fejezet 49

1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. (49:2) Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 (49:3) Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 (49:4) Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 (49:5) Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 (49:6) Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
6 (49:7) A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 (49:8) Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 (49:9) Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 (49:10) Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 (49:11) De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 (49:12) Gondolatjok ez: az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 (49:13) Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 (49:14) Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
14 (49:15) Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
15 (49:16) Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor az megragad engem. Szela.
16 (49:17) Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
17 (49:18) Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
18 (49:19) Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 (49:20) Mégis az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 (49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.